A vármegyei értéktár bizottság elnöke, dr. Say István hívta össze a – Fusz György, Szabadi Mihály, Sümegi József, Ódor János tagokból álló – értékítész kollektívát, amelyhez a Nemzeti Művelődési Intézet megyei képviselője, Kuti Imréné is csatlakozott. Az évitizedes működés okán ünnepi pillanatok előzték meg a bizottsági munkát, amelynek Fehérvári Tamás elnök és dr. Korossy Ildikó vármegyei jegyző is részese volt. Az elnök köszöntőbeszédet tartott, amelyben a bizottság munkáját méltatva szólt az értékőrzés fontosságáról. A kezdetekre visszatekintve vonta le a következtetést, miszerint az értéktári munka sosem igényelt különösebb forrást, annál inkább a települési értékgyűjtők elkötelezettségét, lokálpatriotizmusát.

– Ez most sem változott – tette hozzá az elnök – és ennek hála immár több mint hetven olyan közösség van a megyében, ahol értéktári szinten is őrzik az ősök hagyatékát.

Ótós Réka, a bizottság titkára elmondta: egészen pontosan 72 település végez értéktári munkát Tolnában – nemrégiben például Várdombon hoztak létre helyi értéktár bizottságot. Ami pedig a vármegyében – az elmúlt tíz esztendőben – összegyűjtött kincsek számát illeti, összesen 474 értéket számolhatunk meg a lajstromon.

Ebbe a számba már beletartoznak azok az értékek is, amelyeket március 23-i ülésén vett fel a vármegyei értéktárba a dr. Say István vezette szakmai bizottság.

Kulturális kategóriában Szatmári Juhos László szobrászművész munkássága, valamint Escher Károly fotóriporter életműve is értéktári kinccsé vált.

Szatmári Juhos sokoldalúan képzett, tehetséges és markáns művészegyéniség, aki kimeríthetetlen és fáradhatatlan alkotó, erős közösségi elhivatottsággal. Az 1993-ban megalapított nemzetközi bronz szobrászati alkotótelep hosszú ideig biztosított közösségi teret, helyet a művészeknek, mely a második legnagyobb bronzöntő alkotótelep volt Magyarországon. Szakmai elismertsége túlnőtte az ország határait. Szatmári Juhos László alkotásai városunk meghatározó köztéri alkotásai.

A szekszárdi születésű Escher Károly egyike volt, aki művészi rangra emelte a „fotoriportázst”. A rendkívül sokoldalú művész a fotográfia minden ágában maradandót alkotott. Életműve egy korszak pontos lenyomata. Nemcsak kitűnő művészi érzékkel rendelkezett, de az önmagán túlmutató mozzanatot kiválasztva az egyedi eseményekben az általános problémát is fel tudta mutatni. Finom érzékenységgel mutatta be például a társadalom peremére került emberek sorsát. A szociális fényképezés legjobbjai közé tartozott. Életművének jelentős részét az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi.

Épített környezet kategóriában a várdombi római katolikus templomot vették fel az értéktárba. A Nepomuki Szent János templomot a falu német lakosai számára építtette a Theresianum Akadémia Alapítványa 1787-ben. A barokk épület az 1838-as tűzvészben leégett, de újjáépítették. Az egyhajós templom keleti végében fa orgonakarzat található. Lépcsőjébe római köveket építettek. Oltárképét 1886-ban Graits Endre festette. Egy érdekes Mária-oltár mellett a templom leghíresebb emléke a tolnai ferences templomból származó Utolsó vacsora kép.