Tolna megye
 
A Dunántúl délkeleti területének 3704 km2-ét kitöltő Tolna megye közel negyedmillió lakosával hazánk legkisebb megyéi közé tartozik. A megye centrális részét a Tolnai-dombság (Völgység, Hegyhát, Szekszárdi-dombság) adja, amely a Dél-Mezőfölddel, Sárközzel, a Kapos-Koppány menti dombvidékkel kiegészülve egy természetes szépségekben gazdag, szemet gyönyörködtető táj képét mutatja. A környezetére igényes ember sok évszázados jelenlétét sugallják a dombtetők erdői, a völgyek gazdag rétjei, a meredek oldalakra felfutó szőlősorok, az enyhébb lejtőkön, domboldalakon, síkokon gazdagon termő szántó.
 
E tolnai táj ihlette meg Illyés Gyulát is:

"Hű nevelőim, dunántúli dombok,
ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok,
nem fogtok rabul, amikor öleltek,
ti úgy öveztek, hogy égig emeltek!"


A terület régészeti emlékei az itt élők több ezer éves múltjáról vallanak. A jégkorszak végétől e területen előbb a kelták, majd az őket leigázó rómaiak éltek. A népvándorlás korában a hunok, gótok, gepidák, avarok dúlásait szenvedték el a táj lakói. A honfoglaláskor Árpád népének, a fejedelmi törzsnek szállásterülete lett ez a vidék.

A Szent István kori államszervezet egységeihez hasonlóan Tolna vármegye is várcentrumú ispánságból alakult ki, a 44 királyi vármegye egyikeként. A máig is vitatott neve először a tihanyi apátság alapító levelében szerepel. Egyházszervezetileg Tolna megye területe a pécsi püspökség része lett. Az évszázadokon át a királyi tulajdonban álló területen az önálló bencés apátságot 1061-ben Szekszárdon I. Béla, a bátait 1093-ban Szent László, a földvárit 1135 körül II. Béla, a cikádori cisztercita monostort 1142-ben II. Géza királyunk alapította. Az Árpád-kor jelentős nemzetségei is alapítottak monostorokat, majd elsősorban a tatárjárást követően megkezdték a menedékhelyül szolgáló várak építését.

A gazdag vármegyét az elmúlt 1100 esztendő alatt többször feldúlták. Torzsalkodó birtokosai gyakran váltották egymást. 1400-as években először Tolna, majd Szekszárd szerzett mezővárosi rangot. Ozora felemelkedése, ferences kolostor működése Zsigmond király nagyhatalmú kegyencének, az országos hírű temesi ispánnak, Pipónak a nevéhez fűződik.

A mohácsi csata idején 13 várat 21 mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban (szekszárdi, simontornyai, töröktropányi szandzsák irányítása alá tartozott) és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett. Az elnéptelenedést mutatja, hogy a XVIII. század elején mindössze 23 településen alig 1000 lakos élt. Ezt követően spontán betelepülések, bevándorlások, majd a több hullámban végrehajtott szervezett betelepítések eredményeként a II. József-féle népszámlálás időszakában már 157 lakott település 130.000 embernek adott otthont. Ekkor alakultak ki a völgységi, a gyönki, a szekszárdi járás többségében német ajkú települései. Közben a megye kiterjedése járásnyi területének Baranyához csatolása miatt jelentősen csökkent. A megye címerét I. Lipót királytól 1699-ben kapta.

A Rákóczi-szabadságharc színes lapjait jelentették Bottyán János sikerei, és az 1708-ban Kölesdnél aratott győzelem Béri Balog Ádám vezetésével. A XVII-XIX. században Földvár, Szekszárd, Tolna, Bátaszék, Kölesd, Paks, Ozora vásártartási jogot szerezve jelentős fejlődésnek indult. A siralmas úthelyzet ellenére a megyéből a dohány, gabona és a borszállítmányok Triesztig, s onnan tengeren messzire jutottak.

A XIX. század nemzetformáló személyiségei között ott találjuk megyénk konzervatív és reformer történelmi nemesi családjait: a Bezerédj, Perczel, Sztankovánszky, Csapó, Dőry, Bartal, Augusz famíliákat. Köztük az önként, elsőként adózó Bezerédj Istvánt, a magyar nyelv ügyében, majd a szabadságharcban jeleskedő Perczel Mórt, de ott vannak a hazát fegyverrel védő, Ozorán példát mutató tolnai nemzetőrök vezetői is.

A dualizmus időszakában kiépült a vasúthálózat. A simontornyai bőrüzem után a megyében konzerv-, cipő-, textil- és zománcüzem kezdte meg működését. Tolna megye azonban később sem lett ipari centrum, ettől csak az mutat eltérést, hogy napjainkban megyénkben üzemel az ország egyetlen atomerőműve.

Jól sáfárkodva a természeti adottságokkal, az itt élők szorgalmának és szaktudásának eredményeként a mezőgazdaság területén - végig a XX. században - országosan az élvonalban található megyénk.

1905-ben szerzett városi rangot a megyeszékhely Szekszárd, majd az utolsó negyedszázadban emelkedett a városok közé Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Simontornya, Tamási és Tolna. Rajtuk kívül a megyének további 100 településén működik önkormányzat.

Tolna sokszínű környezetének legdíszesebb ékeit a különböző tájegységek sajátos kultúrái, Kapos, Koppány mente, Sárköz népművészete jelenti. Ezt kiegészítve teszi teljessé megyénk arculatát a századok óta itt élő németek, szlávok és a II. világháború után telepített székelyek, felvidékiek gazdag néphagyománya.

Dr. Dobos Gyula
 
Nyomtatás PDF-be Vissza