A települési környezet állapota
 
A települési környezet az épített környezet elemein túl magába foglalja a területhasználatot lehetővé tevő műszaki infrastruktúrákat is. Környezeti, környezet-egészségügyi szempontból fokozott jelentőségűek azok a közüzemi, lakossági szolgáltatások, amelyek egyrészt a lakosság életfeltételeit kedvezően befolyásolják, másrészt jelentős hatást gyakorolnak a környezet minőségére, állapotára is. A vezetékes vízellátás a megye összes településén kiépült, a lakások több, mint 90 %-a a vezetékes vízhálózatra van kötve. Ez az arány megfelel a régiós és országos átlagnak. A közcsatornával ellátott települések száma 1990 és 1998 között alig változott, ugyanakkor a közcsatorna hálózatba csatlakozott Tolna megyei lakások aránya jóval az országos és régiós átlag alatt marad. Tolna megyében 1998 végéig 72 településre vezették be a gázt. A közműellátáson belül a vezetékes gázellátás volt az a terület, ahol az egész régióban a legnagyobb és legkedvezőbb változás történt. A régión belül Tolnában volt a legdinamikusabb a fejlődés. Mindezeket figyelembe véve a régió településeinek 36%-ára kiterjedő gázellátás az országos átlagtól még mindig jóval (29 százalékponttal) elmaradt.
 
A helyi lakosság és az idelátogatók közérzetét is jelentősen befolyásolja a települések közterületeinek tisztasága, valamint az épített terek közé beékelődő zöldfelületek. A rendszeres úttisztításba (a gépjárműves és gyalogos közlekedés céljára szolgáló közterületeken hetente legalább egyszer végzett tisztításba) bevont települések számának, és a tisztított közterület nagyságának folyamatos, lassú lemorzsolódása figyelhető meg 1990-től kezdődően. Ennek a statisztika által rögzített ténynek némileg ellentmondani látszik, hogy az önkormányzatok kérdőíves megkérdezése során az önkormányzatok kivétel nélkül jelezték aktív részvételüket a közterületek tisztántartásában. Az ellentmondás feltehetően a végzett tevékenység rendszeressége, illetőleg alkalmi jellege között van. A települések hulladékgazdálkodása terén, noha örvendetes az elmúlt tíz év fejlődése, régiós és országos viszonyításban csak a megyei lemaradás egy részének ledolgozása történt meg. Tolna megyében a zöldterület gazdálkodásnak különösen a nagyobb belső, illetve átmenő forgalmat elszenvedő települések esetében nagy a jelentősége, ami nem csökkenti a zöldfelületek városkép alakításban, turisztikai vonzerőben betöltött szerepét. A vonatkozó mennyiségi adatok 1990-től a lassú csökkenés, esetleg a stagnálás jeleit mutatják. Esetenként viszont a statisztikai adatoknál is többet mond a megye nem egy településének elhanyagolt " hasig érő gazos" állapota.

Úgy Tolna megyére, mint a Dél-Dunántúl egészére vonatkozóan ki lehet jelenteni, hogy a fejletlen közlekedési infrastruktúra a gazdasági fejlődés egyik komoly akadályát képezi. A térség és benne Tolna megye közúthálózatának hossza az elmúlt húsz évben gyakorlatilag nem változott, a legszükségesebb felújítások elvégzése mellett állaga folyamatosan romlik. A személy - és tehergépjárművek száma az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett Tolna megyében, s a vasút sorvadása miatt mind a személyforgalomnak, mind a teherforgalomnak ma már jelentékeny hányada a közutakra terelődött. Az utak jelentősebb hányadát az alsóbbrendű utak teszik ki. A térség nagy részére jellemző aprófalvas településszerkezetben azonban ezek kiépítése is nagyon fontos volt, hiszen a közúthálózatba csak így kapcsolódhatott be a térség minden települése.

Tolna megyében a 100 lakásra jutó 253 lakó lényegében megegyezik a régiós (255 fő) átlaggal. A Dél-Dunántúli régió megyéinek eltérő településszerkezete, valamint a lakásállomány tulajdoni összetételének különbözősége viszont hatással van a lakások komfortfokozatára. Országos összehasonlításban az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint mind a régió (43%), mind Tolna megye (39%) összkomfortos lakásállományának aránya elmarad az országos átlagtól (46%).

Rendezési tervek

A Tolna megyei Közigazgatási Hivatal 1998. április 30-án készült felmérése szerint "Tolna megye 108 településéből 41 rendelkezik 10 évnél nem régebbi rendezési tervvel, ebből mindössze 13 az, ahol a rendezési terv 5 évnél nem régebbi." "42 település, az összes település 39%-a, nem rendelkezik elfogadott rendezési tervvel.", ami "az építésügyi hatósági munka végzése és a településfejlesztési elképzelések megalapozása szempontjából" elengedhetetlen. Legjobb a rendezési terv ellátottság Bonyhád város illetékességi területén, ahol mind a 21 település rendelkezik rendezési tervvel. A legkedvezőtlenebb a helyzet Dombóvár város illetékességi területén, ahol a 16 településből 13 (81 %) nem rendelkezik rendezési tervvel. Hasonló az állapot Tamási város illetékességi területén, ahol ez az arány 69%-os, 13 településből 9 nem rendelkezik rendezési tervvel. A megye 108 településéből mindösszesen 5 településen van főépítész (4,6%) (Szekszárdon, Pakson, Dunaföldváron, Dombóváron és Simontornyán).

Tehát megállapítható, hogy a települések döntő többsége a törvényben előírt rendezési terv nélkül, vagy elavult rendezési tervekkel működik, nagy többségében főépítészi irányítás nélkül (és sok esetben nem megfelelő szakképzettségű építésigazgatási szakemberekkel) sodródik az ismeretlenbe, így az építési törvényben előírt feladatait nem tudja megfelelően ellátni.
 
Vissza