A levegő állapota
 
Biológiai és közegészségtani szempontból tiszta az a levegő, amelyben a szennyező anyagok mennyisége nem haladja meg a kísérletileg megállapított élettani határértékeket, azaz növényre, állatra, emberre sem rövid, sem hosszú távon káros vagy kellemetlen hatást nem fejt ki.
 
A levegőszennyezettséget befolyásoló tényezők

A levegőbe kerülő szennyező anyagok nagyobbik része bizonyos idő és távolság megtétele után kihullik vagy a csapadékkal együtt kimosódik, kisebbik része adódik hozzá a globális levegőminőség változáshoz. Ezért elsősorban a levegőtisztaság védelemben a helyi szabályozásnak van döntő szerepe.

A levegőminőséget befolyásoló jellemző meteorológiai, éghajlati, geográfiai tényezők

A levegőnek - az élő vízhez és talajhoz hasonlóan - természetes öntisztulása van. Ezt a folyamatot alapvetően befolyásolják adott helyen - a légszennyező anyag(ok) tulajdonságain kívül - a klimatikus viszonyok is. Tolna megye éghajlata alapvetően mérsékelten meleg, a Mezőföldön, a Tolnai - Sárközben és a Sárvíz völgyében szárazabb, a megye többi területén inkább nedves. A napsütéses órák száma mindenhol meghaladja az országos átlagot, évente több mint 2000 óra. A hígulást elősegítő sebességű szelek kialakulását elősegítik a megfelelően telepített erdősávok. Tolna megyében a jellemző szélirány elsősorban az észak-nyugati, majd az északi, kevésbé jelentős a déli, dél-nyugati. A megye legtöbb kistáján meghatározó a lösztakaró, akár a síkságokon, akár a hegyhátakon Ezek a geológiai képződmények - az évi 50oC körüli hőmérsékletingadozás, a lehulló csapadék hatására - folyamatosan erodálnak, pusztulnak. Az erősebb szelek jelentős mértékű természetes eredetű porszennyeződést okoznak. A települések mikroklímájának kialakításában nagy szerepe van a zöldterületeknek. Sajnos a jelenleg érvényesülő tendenciák szerint a települési (elsősorban városi) zöldterületeket "improduktív", nem hasznosuló területnek minősítik, főként akkor, ha egy multinacionális cég szemeli ki beruházásához alkalmas területnek (pl. bevásárló központok, benzinkutak). Az anyagiak szűkében működő önkormányzatok a hatályos rendezési terveket is hajlandóak módosítani a pillanatnyi előnyök érdekében.

Levegőszennyeződés és forrásai

A légkörbe jutó szennyező anyagok tekintélyes része természetes eredetű, de az ipari fejlődés óta a mesterséges eredetű levegőszennyeződés is számottevő, egyes vegyi anyagok szempontjából pedig alapvető tényező.

Termelési tevékenységből eredő légszennyezés

A különböző termelési - elsősorban ipari - tevékenységek következtében számos vegyi anyag kerül a levegőbe, kibocsátási határérték csak töredékükre vonatkozik. A helyhez kötött légszennyező forrásokkal kapcsolatban a 21/1986.(VI.2.) MT. 15 § (1) bekezdése osztja el a hatásköröket a környezetvédelmi felügyelőségek, valamint az önkormányzat szervei (polgármester, jegyző) között. A rendelet az önkormányzathoz utalja a hatósági jogkört a kizárólag szolgáltató tevékenységet ellátó létesítmény esetén. A megye önkormányzatainál végzett felmérés szerint a rendeletben rögzített környezetvédelmi hatósági jogkörüknek a helyhatóságok zöme nem tesz eleget. A szolgáltatói tevékenységekből származó légszennyezés mértékére még csak becsült adatuk sincs. A kisvállalkozások egy része lakóövezetben, sokszor családi házas beépítésben végzi tevékenységét (pl. autófényező, asztalos, keramikus, stb.) amely káros anyag kibocsátással, esetleg bűzemisszióval zavarja környezetét. Az egyéb - elsősorban ipari - tevékenységet végző légszennyezők kibocsátásukat általában bejelentik az illetékes KDT - Környezetvédelmi Felügyelőségnek. Azonban ezek a bejelentések nem objektív mérésen alapulnak, legjobb esetben szakember által készített, anyagmérleg alapján számított adatszolgáltatásról van szó. A légszennyező anyagok top-listáját a bejelentett kibocsátás volumene alapján a szén-monoxid vezeti, ezután következik a kén-dioxid, nitrogén-oxidok, a szilárd (nem toxikus) por és a benzin (szén-hidrogén) kibocsátás. Összes mennyiségében nem jelentős (1997-ben 2.2 t) a klórozott szén-hidrogén kibocsátás, de ezen anyagok veszélyességét tekintetbe véve az elemzés során nem tekinthetünk el tőlük. Figyelemre méltó a klórozott-szénhidrogén kibocsátás (és felhasználás) csökkenő mértéke, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tetraklór-etilén kibocsátás 90 %-a Szekszárdon történik. Bár a lőtéri vízbázis egy részének szennyeződéséről a városnak és a hatóságoknak már 1993-ban tudomása volt, mégis 1995-1997 folyamán több mint 20 tonna illékony klórozott szénhidrogén került a levegőbe. A gáznemű légszennyező anyagok közül a legkárosabbnak ítélt a kén-dioxid, mely károsító hatásait helyben, de tovább terjedve regionálisan is kifejti. A Dél-Dunántúli régióban a legtöbb kén-dioxid Pécsen kerül a levegőbe, mint köztudott a legnagyobb kibocsátó a Pécsi Erőmű RT. Tolna megye évi kéndioxid emissziója ennek közel hatod része. Tolna megyében jelentős kén-dioxidot kibocsátó üzem nincs, a fő kibocsátás elsősorban az építőanyag gyártásból, szén és olajtüzelésű fűtési rendszerekből, ill. terményszárítókból kerül ki. Legnagyobb a kibocsátás Dombóváron, Bonyhádon és Simontornyán. A nitrogén-dioxid regionális termelési eredetű emissziója a kén-dioxidéhoz hasonlóan jellemezhető. A régióban a nagy kibocsátó, a Pécsi Erőmű mellé sorakozik a Beremendi Cement és Mészmű. Tolna megyében az összes emisszió sok kis kibocsátásból tevődik össze. A legnagyobb mértékű a bejelentett kibocsátás Bonyhádon és Szekszárdon.

A légnemű szennyező anyagok köréből figyelmet érdemel még a szén-monoxid. A régió megyéi közül a szén-monoxid kibocsátásban Tolna megye az első, de abszolút értékben ez a mennyiség nem jelentős, és a határérték feletti kibocsátások száma és mértéke sem számottevő. Kibocsátásához sok szennyező forrás járul hozzá, köztük a mezőgazdaság is jelentős számú terményszárítóival.

A szilárd légszennyező anyagok közül a nem toxikus porok volumene jelentős. A Dél-Dunántúli régióban a termelési tevékenységből eredő porszennyezés mértéke Tolna megyében a legkisebb. A port emittáló létesítmények egy része mezőgazdasági jellegű, vagy azzal kapcsolatos feladatot lát el (szárítók, terményőrlők), másik részük a poros üzemek (pl. építőanyag gyártás). Tolna megye ipari eredetű porkibocsátása az 1990-es évek közepére jelentős mértékben csökkent elsősorban a Nagymányoki Brikettgyár termelésének időszakonkénti szüneteltetésének köszönhetően. Összességében megállapítható, hogy Tolna megyében jelentős ipari légszennyezés nincs, a termelési tevékenységekből adódó kibocsátások tekintetében a tiszta megyék közé tartozunk.

A közlekedésből eredő légszennyezés

A vízi úton való közlekedés, ill. teherszállítás az utóbbi években visszaszorult. A vasúti szállítás volumene is sajnálatos módon csökkenő tendenciát mutat, pedig fajlagosan környezetkímélőbb használat, mint a közúti közlekedés.

A/III.-2.2.1. A közúti közlekedés légszennyező hatása.

A gépkocsiforgalom növekedésével mindhárom nagy városunk központjában emelkednek a mért nitrogén-dioxid értékek, bár országos viszonylatban e szennyező anyag esetében még így is az előkelő 2-3. helyet foglaljuk el (megye éves átlagértéke 12-14 mg/m3 között mozog). A gépjárműpark szerkezetében bekövetkezett változások nyomon követhetők a szennyező anyagok összetételének alakulásában is. Az ólomtartalmú benzin visszaszorulásával a levegő ólomtartalma nagyon lecsökkent, jelenleg 0,02-0,03 mg/m3 között mozog az éves átlag. Másrészt jelentős a poliaromás szénhidrogén szennyeződés, mely részben szintén közlekedés eredetű. A légköri szennyezőanyag terhelés mértéke a vonalforrástól távolodva csökken, és ezt a zöldsávok is elősegítik.

Lakossági légszennyezés

A lakossági kibocsátások - a hagyományos fűtéstől eltekintve - az ipari és közlekedési emissziókhoz viszonyítva nem számottevőek, de fűtési időszakban nem elhanyagolhatóak. A lakossági kén-dioxid kibocsátás az 1980-as évek közepére jelentősen csökkent a nagy kéntartalmú szén és olaj forgalomból való kivonásával.
 
Vissza