Sugárzás
 
A lakosságot egész élete során folyamatosan éri természetes és mesterséges eredetű sugárzás. Jelenlegi tapasztalataink szerint, normál üzemeltetés esetén a nukleáris ipari tevékenység járul hozzá legkisebb mértékben az embert mesterséges forrásokból érő sugárterheléshez.
 
A környezeti elemek és élelmi anyagok vizsgálatát az ÁNTSZ keretében működő Egészségügyi Radiológiai Mérő és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) laboratóriumai végzik. A méréseket végző 7 decentrum labor egyike a Tolna Megyei ÁNTSZ-ben működik

Hazánkban az elektromos energia ellátást nagyrészt szén- és szénhidrogén tüzelésű illetve atomerőművek biztosítják. A hazai energiapolitika szerint az erőműrendszer üzemeltetése és fejlesztése során érvényesítendő két legfontosabb alapelv, hogy az erőműrendszer működése feleljen meg a mindenkori hatályos környezetvédelmi normáknak; illetve, hogy - a primer energiaforrások megfelelő diverzifikálásával - a villamosenergia-ellátás biztonsága a társadalmilag elvárt szinten, elfogadható kockázatok mellett valósuljon meg. Az energiaellátás biztosítása számos környezeti, környezetvédelmi problémát vetett fel napjainkig világszerte: Az ipari forradalom alatt 25%-kal nőtt a légkör széndioxid-koncentrációja, ami közel 1°C felmelegedést, egyes szubtrópusi tájak elsivatagosodását eredményezte. 1950 óta megduplázódott a Földön a széndioxid-kibocsátásának üteme. Ma a szén és olaj(benzin) égetése révén évente 30 milliárd tonna széndioxidot engedünk a levegőbe, ami minden évben két százalékkal tovább növeli a széndioxid koncentrációját. A légköri széndioxid növekedése a klíma jelentős változásának veszélyét rejti magába az üvegházhatás miatt. A széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez vízerőmű vagy atomerőmű üzemeltetése jelenthet valós alternatívát a fosszilis tüzelőanyagokat égető erőművekkel szemben. Hazánk természeti adottságai nem teszik lehetővé, hogy vízerőmű építésével jelentős mennyiségű villamosenergiához jussunk, így az atomerőmű üzemeltetése jelentheti talán a legoptimálisabb megoldást stabil, energiatartalékkal rendelkező villamosenergia-rendszer létrehozására.

A környezetvédelmi program ezen fejezete speciális, a megszokott tanulmányoktól eltérő elemeket, megközelítési módokat igényel. Ezek közül kiemelendők a következők:

Az atomerőmű létesítése olyan különleges tevékenységtípus, mely vizsgálatánál a döntő szempontot környezetvédelmi oldalról a baleseti helyzetek és a radioaktív hulladékok elhelyezése jelentik. Ennek oka, hogy a normálüzemi állapot meglehetősen kevés és kis jelentőségű hatással járhat, pontosabban csak olyan technológia engedhető meg, ahol a normál üzemi kibocsátások - elsősorban a radiológiai terhelés környezet hatásai - gyakorlatilag a minősítési kritériumok alatt maradnak. A normál üzemmenet hatótényezői, hatásfolyamatai tehát nem számítanak döntő fontosságúnak egy hatásvizsgálat menete szempontjából. A normál működés radioaktív kibocsátásainak kérdéskörével tehát jelen program elsősorban azért foglalkozik, hogy bizonyítsa ezen hatások hiányát és nem azért, hogy elemezze a lehetséges hatásokat.

Az üzemzavarok illetve súlyos baleseti helyzetek esetén a környezeti hatások igen jelentősek lehetnek, a hatótényezők bekövetkezési valószínűsége viszont igen kicsi. Ezért a program elsősorban a bekövetkezési valószínűség alacsonyan tartásának módjával, illetve a bekövetkezés esetén a hatások megakadályozásával, a hatásfolyamatok korlátozásával foglalkozik és nem annak a tisztázásával, hogy egy baleset bekövetkezésekor milyen környezeti következményekkel kell számolnunk.

Az atomerőmű üzemelésének legfontosabb hatótényezői a következők:

  • radioaktív kibocsátások;
  • hőkibocsátás;
  • vízkivétel a Dunából

Az erőmű rövid ismertetése, a telephely bemutatása

A jelenleg üzemelő 4 blokk orosz tervezésű nyomott vizes VVER-440 típusú, 213-as modell. A nyomott vizes technológiát használó reaktortípusok a világon ma a legelterjedtebbek. Ezeknél hűtővíz a reaktor zárt (primer) körében kering, közvetlen kapcsolata a külvilággal nincs. A hűtővizet a gőzfejlesztőkhöz vezetik, ahol a hőenergiát a gőzfejlesztők szekunder oldaláról a szekunderköri hűtővíz vezeti el. A szekunder körben a víz felforr és a keletkező telített gőz működteti a turbinákat. A primerkörhöz hasonlóan, a szekunder kör is zárt. A szekunder hűtővíz a hőenergia mechanikus energiává való átalakításával hűl le, a maradék hőt pedig a kondenzátorok folyóvízoldali melegítésével adja le, melyek a Duna vizével vannak hűtve. A hűtővizet visszavezetik a Dunába. Mivel a szekunder kör is zárt rendszert alkot, nincs közvetlen kapcsolata a külső környezettel. Következtetésképpen a folyóvíz nem kerül direkt kapcsolatba sem a primer, sem a szekunder kör vizével.

A Paksi Atomerőmű jelenleg két ikerblokkos kiépítésű. A reaktorépületek felső része szokványos ipari épület, általános gépészeti berendezésekkel. Az épület alsó részében van elhelyezve a reaktor a primerkörrel és a gőzfejlesztőkkel. A reaktort sugárvédelmi árnyékolás veszi körül, mely a reaktorból származó ionizáló sugárzást elfogadható mértékűre csökkenti. A reaktorépület alsó része elkülönített, zárt teret képez reaktoronként. Az elkülönített épületrészek (ún. hermetikus terek) a reaktorok saját üzemzavari-, és lokalizációs rendszereihez vannak csatlakoztatva. A hermetikus tér nyomásálló teret jelent, amely kiállja az üzemzavari hő- és nyomásterhelést.

A nyugati reaktorokhoz hasonlóan a Paksi Atomerőmű biztonsági rendszerei is a mélységi védelem alapelvét követik, azaz a környezet és a nukleáris fűtőelemek között számos védelmi vonal húzódik. Ezeken a passzív védelmeken kívül aktív védelmi rendszerek is vannak. Üzemzavarok alatt és után számos rendszer szolgálja a reaktor hűtését. Áramkiesés esetén tartalék dízel-generátorok lépnek működésbe.

Mind a négy reaktorhoz egy közös turbinaház tartozik, amely a reaktorépületek közvetlen szomszédságában helyezkedik el. Minden reaktorhoz két turbina tartozik, tehát összesen 8 turbina van. A főtranszformátorokat közvetlen a turbinaépület mellett helyezték el, azonban a kapcsolótér a turbinaépülettől biztonságos távolságban van kialakítva. Így pl. tűz esetén a kapcsolótér és a turbinaház nem fenyegetik egymást. Üzemszerű működtetés és karbantartás alatt infrastrukturális szempontból a Paksi Atomerőmű teljesen független minden külső szolgáltatástól.

Az atomerőmű telephelye Tolna megyében található, Budapesttől körülbelül 118 km-re délre és a déli határtól észak felé 75 km-re. A telephely Paks város közepétől 5 km-re délre, a Dunától 1 km-re nyugatra és a 6. sz. főközlekedési úttól keletre 1,5 km-re van. A telephely 5,8 km2-nyi területet fed le, mely a Paksi Atomerőmű Rt. tulajdona. A Paksi Atomerőmű telephelyén belül csak nukleáris energiatermeléshez kapcsolódó tevékenység folyik .

Radioaktív hulladékok

Abból a célból, hogy az előírásokban meghatározott és a hatóságok által előírt biztonsági határértéket meghaladó kibocsátás a környezetbe megakadályozható legyen minden radioaktív anyaggal szennyezett hulladékáramot tisztítani, és ellenőrizni kell. A tisztítás során felhasznált légszűrők, ioncserélő gyanták és a technológiai vizek bepárlásával képződő koncentrátumok képezik a radioaktív hulladékok jelentős hányadát. A hulladékok másik nagy csoportját az üzemi területen képződő elhasznált védőeszközök, szerszámok, alkatrészek építőipari hulladékok, tisztító eszközök képezik. Aktivitás-koncentráció szerinti osztályozás alapján ezek a hulladékok alkotják a kis- és közepes aktivitású hulladékokat, melyek feldolgozásáért és ideiglenes tárolásáért az erőmű a felelős, majd a hulladékok végleges elhelyezéséért a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság (RHK KhT).

Az erőmű üzemelése során nagy aktivitású hulladékok is keletkeznek, melyek átmeneti tárolása az erőműben történik. A nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezése is az RHK KhT feladata, de a Mecsek hegységben, a bodai agyagkő (aleurolit) formációban indított telephelykutatásokat 1999-ben leállították, és az új nagyaktivitású hulladékstratégia kidolgozása most kezdődik.

A kiégett atomerőműi üzemanyag a jelenlegi jogszabályok szerint nem számít hulladéknak. A kiégett fűtőelemek először kb. 5 évig a reaktor melletti pihentető medencében tárolják. A pihentetett üzemanyag tárolása ezután a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában (KKÁT) folytatódik, amelyet az RHK KhT üzemeltet és bővít folyamatosan, ahol a kazetták 50 évig biztonságosan, ellenőrzött körülmények között tárolva várják a további sorsukról való döntést.

Kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezése

A nemzetközi ajánlások (OECD, EU, NAÜ) szerint etikai szempontból a jövő generációkkal szembeni felelősség akkor érvényesül, ha az átmeneti tárolókkal szemben a hulladékok végleges elhelyezésének stratégiáját helyezik előtérbe. Hazánk, mint a legtöbb nukleáris iparral rendelkező ország elfogadta ezt a stratégiát.

Magyarországon a jelenleg rendelkezésre álló kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezési kapacitás az ún. intézményi hulladékok (egészségügyi, ipari, tudományos eredetű) elhelyezését több évtizedre biztosítja, de az atomerőműből származó hulladék számára új létesítményt kell építeni, melynek előkészítésére 1993-ban minisztériumok és gazdálkodó szervezetek részvételével megalakult a Nemzeti Projekt. A meglévő püspökszilágyi radioaktív hulladéktároló bővítése nem reális alternatívája egy atomerőműi hulladékok befogadására építendő tárolónak.

A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére irányuló munkálatok mindkét szakaszban három fő irányban folytak, a földtani kutatás, a műszaki-gazdasági-biztonsági értékelés és a közönségkapcsolat területén. A földtani kutatásokat 1993 óta a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) végzi a Paksi Atomerőmű Rt-vel, majd 1998. július 1-jétől az RHK KhT-val kötött szerződések fővállalkozójaként. A MÁFI 1993 szeptemberében kezdte meg a kis-és közepes aktivitású hulladékok tárolójaként szóba jöhető földtani képződmények vizsgálatát. Kétféle elhelyezéssel számoltak: felszíni elhelyezésre lösz-képződményeket vizsgáltak a Mezőföldön és a Hegyháton, felszín alatti elhelyezésre a Mórágyi-rög gránitját tanulmányozták. Kedvezőbb végleges tárolási lehetőségnek az utóbbit ítélték (ne felejtsük el, hogy egy felszíni tárolót a hulladékban levő izotópok lebomlásáig, tehát több száz évig kell őrizni). Ezt a minősítést hagyták jóvá 1996-ban a Nemzeti Projekt vezető testületei, és az érintett önkormányzattal egyetértésben a Bátaapáti község területére eső Üveghuta környékét jelölték ki felszín alatti elhelyezésre továbbkutatandó körzetként.

1997 áprilisában hat önkormányzat, amelyik a potenciális telephely közvetlen környezetében fekszik, megalakította saját Társadalmi Ellenőrzési és Tájékoztatási Társulását, TETT betűnévvel. Létrehozása óta ez a szervezet folyamatosan figyelemmel követi a helyszíni vizsgálatokat, és tájékoztatja a helyi közvéleményt. Azok a falvak, amelyek ellenzik a tároló telepítését, szintén megalakították saját szövetségüket azzal a nem titkolt céllal, hogy megakadályozzák a projekt megvalósítását. Ők Magyarország NATO csatlakozásáról tartott népszavazáson, önerős referendumon utasították el a tároló építésének gondolatát.

A második szakasz 1997-ben kezdődött, feladata felszín alatti elhelyezésére alkalmas telephely kijelölése és megkutatása volt Üveghuta környékén. A kis és közepes radioaktivitású hulladékok végleges elhelyezése során a radioaktív szennyezés terjedését három független módon gátolják: megfelelő csomagolással, a tároló műszaki kiképzésével és alkalmas földtani környezet kiválasztásával. A földtani környezet elsősorban abban áll, hogy a kétféle műszaki gát meghibásodása esetén visszatartsa a kiszabaduló radioaktív szennyezés terjedését.

A kutatások végkövetkeztetését a MÁFI ötkötetes zárójelentésében rögzítette, amelyet többszöri tárgyalás után 1998. december 4-én jóváhagyott a Nemzeti Projekt Szakértői Bizottsága.

Ez a következtetés így hangzik:
"a feladatban rögzített kritérium a tiszta vízre számított elérési idő szempontjából az üveghutai telephely alkalmas kis és közepes radioaktivitású erőművi hulladékok végleges elhelyezésére. Javasoljuk a harmadik fázis munkálatainak mielőbbi megindítását."

Időközben egyes egyéni szakértők megkérdőjelezték a kutatási zárójelentés megállapításait és végkövetkeztetését. Az Atomtörvény szerint végleges radioaktív hulladéktároló hatósági engedélyeztetéséhez a Parlament elvi hozzájárulása szükséges. A politikai döntést előkészítendő az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) ez év májusában felkérte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ), hogy az Ügynökség hulladékkezelés értékelési és technikai felülvizsgálati programjának keretében szervezze meg a magyarországi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló telephelyének kiválasztásával és alkalmasságával kapcsolatban végzett kutatások nemzetközi szakértői felülvizsgálatát. A NAÜ elfogadta a magyar felkérést, és nemzetközi szakértői csoportot szervezett. A szakértői csoport 1999. novemberében folytatta le magyarországi tanulmányútját, ahol megismerkedtek az eddigi kutatási eredményekkel, a kutatásban résztvevőkkel és a kutatási helyszínnel, valamint az eddigi eredményeket megkérdőjelezők véleményével is. A NAÜ szakértők az alább felsoroltakban foglalták össze megállapításaikat:

A folyamat, amely az üveghutai telephely kiválasztásához vezetett, ésszerű volt, és megfelelően figyelembe vette Magyarország geológiai adottságait, valamint a társadalmi elfogadottság szempontjait.

Az üveghutai telephely potenciálisan alkalmas arra, hogy ott biztonságos tároló épüljön az atomerőmű üzemeléséből és végső leszereléséből származó kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére. Mindazonáltal a telephely jellemzését és a tároló tervezését folytatni kell.

Annak valószínűsége, hogy földrengések következtében fellépő káros hatások a tervezett tároló biztonságát befolyásolják, nagyon kicsi.

A helyi lakosság képviselőivel (Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás) való találkozás alapján látszik, hogy egy hatékony és nyílt kommunikációs program működik.
 
Vissza